Célegyenesben

2021.01.11.

A világkiállítás terveink szerint annak a magyar, közép-európai és természetesen globális szakmai tudásnak a fóruma lesz, amely a fenntartható környezetgazdálkodás, a természetvédelem, az élőhelyek védelme és megóvása, a vadgazdálkodás komplex keretei között rámutat: a szabályozott keretek között folyó vadászat nélkülözhetetlen és elidegeníthetetlen eleme ennek a rendszernek.

Dr. Kovács Zoltán a 2018. év végével lett az „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás kormánybiztosa. Vezetésével az eseményt és a kapcsolódó programokat szervező és létrehozó nonprofit kft. a 2021. év elejével az előkészítés és megvalósítás szakaszából befordult a világkiállítás megnyitójáig tartó célegyenesbe. A kormánybiztossal az előkészületi munkákról, a központi kiállításról és a világkiállítás üzeneteiről is beszélgettünk.

– Egy világkiállítás megszervezése óriási, több évet, komplex megvalósítási munkát igénylő feladat. Ön 2018 végéig Magyarország kormányának szóvivőjeként tevékenykedett, 2019-től a nemzetközi kommunikációért felelős államtitkáraként dolgozik. Mindemellett elvállalta a világkiállítás kormánybiztosi feladatkörét. Kihívás volt az elmúlt évek plusz munkája, vagy szívügy?

– Mindkettő. Feladatköreimből kifolyólag rendkívüli módon feszített tempót diktálok a hétköznapok során, amely mellett a kormánybiztosi feladatkör ellátása igazi szakmai kihívás számomra, ugyanakkor a vadászat már hosszú ideje – a családom után – gyakorlatilag az egyetlen igazán teljes „kikapcsol(ód)ást” lehetővé tevő lehetőség a rohanással teli munkanapok között. Életformaként, így tehát szívügyként is tekintek a világkiállítással kapcsolatos feladatomra, annál is inkább, mert a vadászat mellett két drótszőrű magyar vizslámmal is igyekszem minél több időt foglalkozni. Sokszor a munkába is elkísérnek… Szenvedélyem és munkám tehát szerencsésen találkozott a kormánybiztosi megbízatással.

– Miként lehetne jellemezni az elmúlt bő két év munkáját és az előttünk álló időt?

– A világkiállítás előkészítői munkálatai a kinevezésemnél már jóval korábban elkezdődtek. Károlyi József miniszteri biztos és csapata közel két éven keresztül készítette elő a terepet, mérte fel a lehetőségeket. Az általuk megalapozott munkát folytattuk a világkiállítási iroda munkatársaival az előkészítési szakaszban, és terveink szerint a 2021-es FeHoVa-val már a célegyenesbe érünk. A koronavírus által az egész világon okozott felfordulást, az utazások drasztikus korlátozását, a turizmus visszaesését is figyelembe véve, az eddig is nagy kihívás, ha lehet, még tovább nőtt: hogyan lehet az egyébként is kiemelkedő fontosságú világkiállítást az ország és a minket körülvevő világ „újraindulása” kapcsán is megfelelően pozicionálni. Kevesebb mint egy évvel a megnyitó napja (szeptember 25.) előtt, még temérdek dolgunk van a világkiállítás eredeti tervei szerint is – a megváltozott körülmények között pedig, úgy gondolom, ez így lesz az utolsó percig: hiszen egy egyébként is rendkívül összetett, többrétegű, ennek fényében hasonló gondolkodást és előkészítést igénylő rendezvényről van szó eredetileg is, amit most a helyzet és az „újrakezdések” szempontjából felértékelődő időpont még további szempontokkal egészített ki.

– Talán keveseknek egyértelmű, hogy kik is vesznek részt a rendezvénysorozat szervezésében, ezért kérem, egyértelműsítsük ezt a kérdéskört.

– A világkiállítás körüli rendezvényszervezési és szakmai koordinációs munkákat az Egy a Természettel Nonprofit Kft. és az itt dolgozó kollégáim látják el. Közel ötvenen dolgoznak nap mint nap azon, hogy 2021. szeptember 25. és október 14. között a világkiállításra látogatók olyan élményt élhessenek át, amelyben még nem volt részük! Mindemellett megjegyzem azt is, hogy nem csak mi rendezünk világkiállítást, hanem Magyarország vadászati, vadgazdálkodási, erdészeti, természetvédelmi vagy éppen halgazdálkodási szakemberei. Kollégáimmal mindig is azt hangoztattuk, hogy mi a meglévő értékeket és tudást igyekszünk egy nagy, grandiózus rendezvényben összehozni. Mi a „színpadot” és a „díszleteket, kereteket” építjük – ha úgy tetszik: biztosítjuk a rivaldafényt. Éppen ezért minden mértékadó hazai és nemzetközi szakmai szervezettel együttműködve végezzük a tervezést-előkészítést, és aki ismeri ezt a világot – ezeket a világokat! –, pontosan tudja, milyen kihívás a kereteket úgy kialakítani, hogy a végén ne csak mindenki megtalálja a számítását, hanem hazai és nemzetközi értelemben is egységes mondanivalóval tudjunk megjelenni.

– A világkiállítás kulcseleme tehát a szakmaiság…

– Megkérdőjelezhetetlenül! Kollégáim a saját területükön – legyen az a vadászattal vagy éppen a joggal, a pénzüggyel, a rendezvényszervezéssel kapcsolatos – nem csak nagy tapasztalattal bírnak, hanem részt vettek már közel hasonló nagyságú vállalkozások kivitelezésében. Az ő dolguk, ahogy fentebb már utaltam rá, a világkiállítás szervezeti és lebonyolítási kereteinek biztosítása. A szakmai-kiállítási tartalmak összeállítása viszont természetesen a szakmai tudások szintézisét jelenti: ama szakemberek évtizedek, generációk óta felhalmozott tudásának összegzését, akiknek élete – amint azt a világkiállítás szlogenje is mondja – összefonódik, azaz „egy a természettel”. A világkiállítás terveink szerint annak a magyar, közép-európai és természetesen globális szakmai tudásnak a fóruma lesz, amely a fenntartható környezetgazdálkodás, a természetvédelem, az élőhelyek védelme és megóvása, a vadgazdálkodás komplex keretei között rámutat: a szabályozott keretek között folyó vadászat nélkülözhetetlen és elidegeníthetetlen eleme ennek a rendszernek. Óriási kihívás, de egyben lehetőség is a szakmának – minden körülményt biztosítunk, hogy élni tudjon vele.

– Beszéljünk röviden a helyszínről is, amely az 1971-es Vadászati Világkiállítás színtere volt, s 2021-re jelentősen megújul a világkiállítás kezdetéig.

– Tisztázni kell egy félreértést, sőt inkább félremagyarázást, amit számos helyen felkapott a hazai média. A világkiállítás kapcsán emlegetett 55 milliárd forint nem annak költségét jelenti! Ezt a pénzösszeget a Kormánytól nem a nonprofit kft. és nem a területet használó Hungexpo Kft. kapta, hanem a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. tulajdonában álló EXPO Park Kft. Abból a célból jutottak hozzá, hogy revitalizációs tervet hajtsanak végre az elöregedett épületeken, valamint két új kiállítási csarnokkal és világszínvonalú kongresszusi központtal bővítsék a területet. Vitathatatlan, hogy a HUNGEXPO jelen állapotában már nemigen felelt meg annak, hogy nagy nemzetközi rendezvényeket fogadjon be, az pedig, hogy a fejlesztés most valósult meg, jó alkalmat kínál a médiának, hogy összemossa azt a világkiállítással és az azt megelőző Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszussal. Keveset beszélnek ellenben arról, hogy ezzel a fejlesztéssel Budapest, így pedig Magyarország is felkerül a világ üzleti turizmusának térképére, és a megújult kiállítási komplexum hosszú évtizedekig lehetővé teszi, hogy az ország világszínvonalú kiállításokat és rendezvényeket szervezhessen – nem mellesleg jelentős szerepe lesz majd a koronavírus-járvány által megtépázott turizmus újraindításában is.

– A tavalyi esztendőben a Nimród Vadászújság Országos Vadásznapra készült különszámában mutatkoztak be azok a kurátorok, akik a HUNGEXPO egyes pavilonjainak szakmai tartalmán dolgoznak. Kikről van szó, és miért rájuk esett a választás?

– Olyan szakembereket kértünk fel a feladat ellátására, akik már a saját területükön bizonyítottak. Nem mindegyikük vadászember, de ez így is van jól. Elmondhatom róluk, hogy képesek olyan mértékben gondolkodni, amelyre egy ilyen méretű és jellegű rendezvénynek szüksége van. A Kárpát-medence ezeréves történelmét és gazdag kulturális értékeit bemutató tárlatunkat Gulyás Gábor esztéta felügyeli, akinek munkásságát Debrecentől Szentendréig számos helyen láthatták már. A hazai és nemzetközi trófeákat felvonultató trófeapavilonunk tartalmát Pálinkás Róbertnek, a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum igazgatójának meglátásaival alakítjuk ki. A halak, a víz és az ember elválaszthatatlan kapcsolatára hívja fel a figyelmet a Kóródy Olivér által megálmodott pavilon. Ő a Tisza-tavi Ökocentrum zoológiai szakmai vezetőjeként tette le a névjegyét. Ugyanebben a csarnokban rendezzük meg a taxidermia, azaz a világ legjobb preparátorai bemutatkozását. A civil érdeklődők számára talán a legérdekesebbnek a hagyományos vadászati módokat bemutató tárlatunk ígérkezik majd, amelyet Németh Balázs, a Magyar Elöltöltő Fegyveres Lövészek Szövetségének elnöke koordinál. Itt a lovakkal kapcsolatos témáktól a solymászaton, agarászaton, íjászaton és elöltöltő fegyveres lövészeten át interaktív módon ápoljuk majd gazdag vadászati hagyományainkat. Látható tehát, hogy a világkiállítás nagyja nem egy megszokott vadászati vásár lesz, mint mondjuk a FeHoVa – és nem is tud, akar egyszerűen olyan lenni, mint az 1971-es rendezvény volt. A 21. század elejének kérdéseit és kihívásait a középpontba helyezve, sokkal inkább olyan, 75 ezer négyzetméter kiállítóteret használó, több épületből és tárlatból álló, „élő és lélegző” múzeum, tudásösszegzés – amit nem láthatnak az odalátogatók mindennap.

– Mindemellett konferenciák és vásár jellegű, időszaki programok is helyet kapnak a világkiállításon…

– Több rangos, nemzetközi szervezet döntött úgy, hogy 2021-ben Magyarországon rendezi meg soron következő konferenciáját vagy gyűlését. Ezek listáját az évkönyv egyik cikkében mindenki megismerheti. Egyet viszont kiemelnék a sorból: a magyar szervezésű nemzetközi vadászati konferenciát, amelynek élére Gőbölös Pétert, a Gyulaj Zrt. vezérigazgatóját kértem fel. Ez a konferencia a korábban már említett szakmaiság jegyében vet majd fel olyan aktuális, sok esetben égető kérdéseket, amelyek meghatározzák napjaink vadgazdálkodását. Előremutató előadásokat tervezünk, előremutató előadók felkérésével, hiszen ez az egyik legfontosabb küldetésünk: aktuális válaszokat adni az embereknek, hogy jobban megértésék azt a valamit, amit természetként nevezünk. És természetesen nem hagyhatjuk megválaszolatlanul a „hagyományos” vadászati-kereskedelmi kiállítások iránti igényt sem: három kereskedelmi rendezvénnyel számolunk, hiszen tudjuk mi is, hogy az ilyen jellegű eseményekre is nagy igény mutatkozik hazánkban. Ezek az időszaki programok körülbelül egy-egy hétig lesznek elérhetők a HUNGEXPO-n. Lesz egy, amely a FeHoVa és egy, amely az OMÉK szellemiségét idézi majd meg, persze számos újítással. Nagyon fontosnak érzem megemlíteni az innovációs vásárunkat, amelyen korunk legkorszerűbb technológiai és szellemi innovációit igyekszünk elhozni látogatóink és a természetközeli szakmák számára.

– A világkiállítás tehát a HUNGEXPO-n fog kicsúcsosodni. Az imént felsorolt munkák és tervek mellett viszont egyéb programelemek is megvalósultak a főrendezvény jegyében. Mikről van pontosan szó?

– A szervezéssel kapcsolatban már említettem, hogy nagyban támaszkodunk a szakmára. Nevezzük őket a rendezvénysorozat különféle pilléreinek, gondolok itt például az állami erdőgazdaságokra, a nemzetipark-igazgatóságokra, az Országos Magyar Vadászkamarára (OMVK) vagy az Országos Magyar Vadászati Védegyletre. Mindegyikükkel van olyan közös projektünk, amely már megvalósult a világkiállítás jegyében, vagy az elkövetkező időszakban fog napvilágot látni. Példaként említhetem az emlékerdőkampányunkat, amellyel lényegében úgy állítunk méltó módon mementókat a világkiállításnak, hogy életteret termetünk odakint a természetben. Hazánk 22 állami erdőgazdaságával karöltve, egyenként körülbelül egyhektárnyi erdőt telepítettünk az adott terepi viszonyoknak megfelelően, amelyek jelképesen növelik Magyarország erdőterületének nagyságát, életteret biztosítanak a vadnak, és egyszer majd unokáink is élvezhetik az általuk nyújtott javakat. Ugyancsak nagyon fontos a 2020. október 13-án elindított madárodúprogramunk. Ennek keretén belül 3500 madárodú és 350 etető talált végső tartózkodási helyre odakint a természetben, s ami ugyanennyire fontos, többségében a fiatalság közreműködésével. A gyerekek természetről alkotott véleményének formálása létfontosságú feladatunk, egyben óriási felelősség. Ez a kampányunk annyira sikeres volt, hogy miután a korábban említett partnereink – az erdőgazdaságok, a nemzetipark-igazgatóságok és az OMVK megyei szervezeti – által kiosztott eszközök elfogytak, még mindig sok oktatási intézmény és magánember jelentkezett nálunk etetőkért.

– Hasonló célokat szolgál a világkiállítás jegyében megjelenő vadászirodalmi életműsorozat, amelyben több mint harminc klasszikus mű kerülhet újra az ifjúság és az érdeklődők kezébe.

– Számos szakkönyv, mesekönyv vagy éppen album valósul meg a világkiállítás apropóján. Ennek a sornak az egyik fontos sarokpontja az egykor volt vadászíróink munkáit felvonultató sorozat. Sokan kérdezték már tőlem, hogy miért pont ezeket a neveket választottuk ki, mint például Kittenberger Kálmán, Studinka László, Nadler Herbert, Maderspach Viktor stb. A válasz nagyon egyszerű! Szimplán azért, mert ezek az emberek a témát tekintve felülírhatatlanok, megkerülhetetlenek és kitörölhetetlenek az általunk megörökölt múltból. Többször említettem már, hogy elsősorban a jövőbe nézünk – ám a jövő tartós és szilárd tartópillérei a múltban keresendők. Fokozottan igaz ez a vadászatra, ahol legfontosabb értékeink épp hagyományainkban lelhetők fel. Kollégáimmal abban bízunk, hogy ezek az újrakiadások a jelen fiataljait arra fogják ösztönözni, hogy jobban megismerjék a természetet, egyben vissza nem térő lehetőséget biztosítunk arra, hogy már az újrakiadásban is elfogyott klasszikusok tovább végezhessék az évtizedekkel ezelőtt megkezdett munkájukat.

– Mit gondol, mi lesz a világkiállítás legfontosabb öröksége az október közepi zárás után?

– Nyilvánvalóan a világkiállítás egy komplex, számos üzenetet a nagyközönség elé táró, múzeum jellegű „attrakció” lesz. Ennek fényében nehéz lenne egyetlen dolgot kiválasztani ebből a hatalmas halmazból, és talán nem is lenne fair. Viszont úgy gondolom, hogy mindegyik téma, amelyet feldolgozunk, egy és nagyon fontos közös üzenetet hordoz – mégpedig azt, amelyet mi, szervezők már magában a rendezvénysorozat nevében is megfogalmaztunk: az ember – legyen vadász, erdész, horgász, természetjáró vagy bárki – akarva-akaratlanul egy a természettel

Forrás: Kókai Márton/Nimród Vadászújság