Ezúttal Ramón Perezgil vállalt nagyköveti szerepet, aki a 44 éve működő – a vadvilág kutatásával és védelmével foglalkozó – FAUNAM civil szervezet elnöke, sőt a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) hasznosítási szakértőjeként is tevékenykedett a korábbiakban.

Ramón Perezgil számos vadvilággal és védett területekkel foglalkozó szervezet tanácsadója volt (mint például a UNDP, az IUCN, a GEF-World Bank, a Conservation International, a The Nature Conservancy, a WWF, Mexikó Kormánya, az Észak-Amerikai Vizes Élőhely Megőrzés Tanácsa, különböző afrikai civil szervezetek és őslakos közösségek). Az IUCN berkein belül tagja volt a tanácsnak, a Fajok Fennmaradása Bizottságnak és a Fenntartható Hasznosítás és Megélhetés munkacsoportnak, a Védett Területek Világbizottsága Regionális Hivatali Tanácsadói Testületének, valamint a Mezoamerikai és Mexikói Tagok Bizottságainak. Korábban Mexikó vadvédelmi szolgálatának vezetőjeként, a Chiapas-i Természettudományi Intézet igazgató-helyetteseként, a Chiapas-i Biológiai Intézet alapító-igazgatójaként, illetve a mexikói biodiverzitási stratégia nemzeti koordinátoraként dolgozott. Részt vett a Biodiverzitás és Ökoszisztéma-szolgáltatás Kormányközi Platform (IPBES) amerikai kontinensre vonatkozó tanulmányában.

A mexikói szakember karakán véleménnyel rendelkezik a vadászat és a természetvédelem kapcsolatát illetően:

– A természeti erőforrások kiaknázása egyidős az ember bolygón való megjelenésével. Vadászok és gyűjtögetők voltunk, mert minden, amire szükségünk volt és van, lényegében megtalálható a természetben. Mostanában egyre többen élnek nagyvárosokban, és nagyon úgy tűnik, hogy sok megfeledkeztek a természettel és annak erőforrásaival fenntartott ősi kötelékről… A vadászat a vadvilág hasznosításának egyik módjaként jött létre, és számos példa révén bebizonyította, hogy amennyiben megfelelő módon végzik a tevékenységet, jelentősen hozzájárul a vadfajok és élőhelyük megőrzéséhez. Ez pedig sok más faj védelmét is eredményezi, és egyben elősegíti a vadászati tevékenységekhez kötődő emberi közösségek jóllétét!

A világkiállítás kapcsán az elnök úgy gondolja, hogy az egyik legfontosabb elvárható eredmény a természetet fókuszában tartó különféle érdekcsoportok közötti kommunikációs hidak létrehozása, megerősítése, egymás megértésének megalapozása, az empátia kialakítása.

– Ritka, hogy azok, akik a természetet érintetlenül szeretnék látni – a „természetvédők”, ha használhatom ezt a provizórikus címkét – gondolati síkon összegyűlnek azon természetmegőrzőkkel, akiknek a sora egészen olyanokig terjed, akik támogatják a természeti erőforrások hasznosítását, ideértve a vadászokat.